Elképesztő milyen kemény, hosszú, és unalmas tud lenni az, mikor az ember a bölcsődébe próbálja beszoktatni a kisfiát. Mint észrevettétek a blog az elmúlt két hétben nem volt valami aktív, mégpedig pont azért, mert a nagyobbik gyerkőcöt meg kellett ismertetni az új környezetével. Ez pedig nem állt másból, minthogy reggeltől délutánid a Bölcsőde területén kellett dekkolni, ugrásra készen. Természetesen előnye is volt az új helyzetnek, hiszen a kiskrapek új barátokra találása mellett volt idő olvasgatni a folyosón töltött unalmas percekben.
A polcról két könyvet vettem le, mindkettővel végeztem a két hét alatt. Az első Dénes Tamás és Sándor Mihály alkotása volt, mely Markos Imre életét és pályafutását mutatja be. A mű rendkívül szórakoztató, vannak benne vicces és drámai részek is. Ezen kívül tökéletesen adja vissza a korszakok labdarúgását, leírja a pályák állapotát, a csapatok és a játékosok hétköznapjait. Aki fogékony a régi futball történetek iránt, annak erősen ajánlott a könyv!
Bár a mű javarészt a Bocskaival foglalkozik, azért találunk utalást, leírást benne a DVSC-ről is, valamint elénk tárul a háború előtti Debrecen is.
Szóval nekem nagyon tetszett az alkotás, csak ajánlani tudom mindenkinek!
Végezetül pedig itt egy részlet a Vágóhíd utcai pályáról is:
"Azok, akik család nélkül éltek (vagy nem volt feleségük, vagy elveszítették édesanyjukat), gyakorta piszkos felszerelésben jelentek meg az edzéseken. A koszos tréningruhákat, gyűrött mezeket, sáros lábbeliket meglátva a pedáns Markos Imre idegsokkot kapott. Odahaza, a Diószegi úti Vasutas-stadionban még mi, gyerekek is az egyesület szertárnokától vételeztük a szépen kimosott szerelést, és igaz, hogy ócska, a felnőttek által elnyűtt cipők közül kellett válogatnunk, de jutott belőlük bőven. Volt orvosi rendelőnk, fürdőmedencével ellátott, rendszeresen takarított öltözőnk (Degesdorfban csak zuhany állt a labdarúgók rendelkezésére), működött a DVSC klubhelyiség, a takaros vendéglő, ahol étkezni lehetett, esetleg találkozni a családtagokkal, beszélgetni a szurkolókkal. Üzemelt a tekepálya, a tornacsarnok, a kispuskalőtér, ellenben Degersdorfban nem volt semmi. Sőt Göteborgban sem."
"A kötet Markos Imre, a debreceni Bocskai FC legendás jobbszélsője
élettörténetét dolgozza fel. Az írók munkáját segítette a hajdani
hússzoros válogatott csatár Svédországban élő fia, Imi Markos, akinek
sportolói és újságírói pályafutását is tárgyalja a kötet. Markos Imre
Debrecenből lett válogatott, az 1934-es világbajnokságon a földkerekség
legjobb jobbszélsőjének választották meg az újságírók. Később volt a
DVSC edzője is, egyetlen fia pedig városunkban született, a Vasutas
ifjúsági csapatában futballozott. A 208 oldalas dokumentumregény -
száznál több, ritka fotóval illusztrált lapján - nagy teret szentel a
mítoszok övezte gárda, a Bocskai FC történetének"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése