Az első találkozás

1994.03.02. Ma is pontosan emlékszem az időpontra. Hideg tavaszi márciusi nap volt, szerda délutáni 13-órás kezdés. Emlékszem mert akkor még csak 8.-kos voltam az általános iskolában, és az öregem úgy jött be a suliba értem, hogy elengedjenek. Természetesen nem azt mondta az osztályfőnöknek, hogy a DVSC-UTE MK meccsre megyünk, hanem bekamuzott valamilyen családi programot. Örültem, hogy kivitt, hiszen meg voltam őrülve a csapatért, és minden hazai meccsre ki akartam menni, amire lehetett. 

Meglepő módon ezt a mecset a Vágóhíd utcai stadionban rendezték, mert az Oláh Gábor utca gyepszőnyege teljesen alkalmatlan volt a mérkőzés megrendezésére. Mikor odaértünk már hömpölygött a tömeg, a korai kezdés ellenére. Abban az időben gond nélkül lehetett meccseket rendezni délután, hiszen nem sok csapatnak volt villanyfényes pályája. Ennek köszönhetően a LOKI rendszeresen délután egykor, vagy kettőkor játszott. Ma már ennek esélye sincs. Visszatérve a meccsre, keresztül vágtunk a síneken, (ahol akkor még járt a vonat, ami gyakran meg is állt és a vasutasok onnan nézték a meccset), majd bementünk a termetes vaskapun a portánál. Balra volt a kéziladba csarnok, jobbra a sportoló szobra, majd nem sokkal később már kezdődtek a kanyarok. Csodálatos élmény, és egyben különleges hangulata volt a létesítménynek. 

Mi a tribünön foglaltunk helyet, az 5-6 ezer nézővel egyetemben. A meccs ha jól emlékszem 1-1 lett, ami az első mérkőzésen elért 0-0 után a kiesést jelentette a csapat számára. 

Kifelé menet már nagy volt a nyüzsgés, érezhető volt, hogy valami történni fog, mindenki be volt zsongva. Már terjedt a hír, hogy jön a bosszú a '93 őszén, Újpesten elkövetett, debrecenieket ért atrocitásokra. Kimentünk a kapun, elhaladtunk az arcukat sállal eltakaró B-közepesek mellett, majd haza felé vettük az irányt, hiába kérleltem az öregemet, hogy maradjunk még egy picit. Később a rádióban hallottuk, hogy az újpesti csapatbuszt, melyen a szurkolóik is utaztak, rommá törték a lokisták. Az újságok napokig erről címeztek, talán meg is vannak valahol ezek a cikkek. 

Ez volt a kezdet, ekkor még nem is gondoltam, hogy életem jelentős részét ebben a stadionban fogom eltölteni.