Ma szándékosan egy kék-sárga történetet hoztam magammal. Hogy miért? Azért mert újra azokat az időket éljük, amikor a politika bele akar szólni a klub életébe, el akarja venni a nevét, címerét, történelmét. A törekvés már megvan erre, és ha nem figyelünk oda, egyik pillanatról a másikra már nem lesz meg az, amibe gyermekként beleszerettünk. Marketingesek, tanácsadók, akik talán soha nem is érthetik meg mit érzünk mi szurkolók, amikor ránézünk a szívünknek oly fontos háromszögre. Érzés nélkül tépik ki a jelképeket testünkből, és dobják bele a kukába. És a legrosszabb, hogy ezzel a húzással ezreket akarnak kivonzani a stadionba. Nos barátaim, nagyon rossz úton jártok. Ezzel a húzással pont azt a pár ezer embert fogjátok elveszíteni, akik még jelenleg is kitartanak a DVSC mellett. De nem is hergelem magam tovább, csak a mérhetetlen csalódottság kihozta ezt a pár mondatot belőlem.
Jöjjön inkább a történet:
"Sztrájkoltak a debreceni futballisták
1989. július 4-én, a nyári felkészülés második napján csak nyolc –
katonaságból visszatért és újonnan igazolt – futballista állt edzésbe a
Debreceni VSC-nél. Az NB II. Keleti csoportját megnyerő együttes
tizennyolc játékosa sztrájkba kezdett, amiért hónapok óta tartó
ígérgetések után sem jutottak győzelmi préimumukhoz.
A csapatkapitány, Moldván Miklós a példátlan eset iránt érdeklődő
újságíróknak elmondta, többségi döntés született, szavaztak az edzés
bojkottjáról. Tizenegyen sztrájkolni akartak, heten nem, így senki sem
edzett közülük.
"Én nem tartottam jó ötletnek a sztrájkot, úgy gondoltam, máshogyan
is tiltakozhattunk volna. Nemmel szavaztam, de én voltam a
csapatkapitány, így az volt a minimum, hogy én jelentettem be és én
nyilatkoztam az ügyben" – idézte fel saját szerepét Moldván húsz év
után.
A klub fejenként százezer forinttal
tartozott a játékosoknak, április óta nem fizetett a Keleti csoportot
nyolc pont előnnyel, mindössze négy vereséggel (illetve két tizenegyeses
kudarccal) befejező futballistáknak. Az akkor jelentős összegnek
számított, hiszen a legjobban fizetettek közé tartozó Moldván havi
keresete 15 ezer forint volt.
"Az egészet inkább csak figyelmeztetésnek szántuk, nem akartunk
napokig sztrájkolni. A vezetőink persze idegesek lettek, leültek velünk
tárgyalni. Újabb ígeretet kaptunk. Arra már nem emlékszem, pontosan
mikor, de hozzájutottunk a pénzünkhöz. Az egésznek nagyobb volt a
füstje, mint a lángja. De a sajtó felkapta az ügyet, nem hiszem, hogy
előtte valaha is sztrájkoltak volna magyar futballisták."
Moldván nem tudta felidézni,
gyakoroltak-e rájuk nyomást a vezetők. A korabeli beszámolókból kiderül,
hogy az ügyvezető igazgató, dr. Jakab Sándor világossá tette számukra,
ha másnap sem állnak munkába, akkor szerződésszegést követnek el. A
játékosokat erről győzte meg a velük lévő ügyvéd, Léka Andor is. Jakab
egyébként elismerte a tartozást, és megígérte, hogy a DVSC rendezni
fogja a rendezendőket. De a játékosok kérését, hogy azonnal –
pontosabban július 25-ig – fizessenek nekik, nem tartotta jogosnak.
Jakab kijelentése azért is volt fontos,
mert az ügyet egy sűrű debreceni év több fejleménye is bonyolította. Az
egyik az volt, hogy a focisták a Debreceni Munkás Vasutas Sport Club
(DMVSC) sportolóiként jutottak fel az NB I.-be, amit azonban már a
Debreceni Vasutas Sport Club (DVSC) színeiben kezdtek meg. A feljutás
után napokkal megszűnt a DMVSC, és visszaállt az 1979-es egyesülés
előtti állapot. Vagyis újjáalakult a két régi klub, a DVSC és a
Debreceni Munkás Testedző Egyesület (DMTE).
De valójában nem is az alig egy hónapos
DVSC és nem is a megszűnt DMVSC, hanem a futballcsapat baráti köre
tartozott Moldvánéknak. A baráti kör a szezon közben megszűnt, miután
kiderült érintettsége a 88 őszén kirobbant bundaügyben. Most idegenül
hangzik, de akkoriban nemcsak Debrecenben, máshol is a baráti körön
keresztül folytak be a vállalati támogatások a klubokba.
Utóbb kiderült, az 1985/86-os és az
1987-88-as szezonban ezeket a pénzeket nem kizárólag az üzemszerű
működésre, hanem két bundameccsre is fordították. Előbb a Bp. Honvéd,
utóbb a Kaposvári Rákóczi elleni mérkőzés manipulálására költöttek 600
ezer, illetve 125 ezer forintot. Emellett az is volt a vád, hogy a
debreceniek pluszprémiumot dobtak fel a Csepelnek, amely 86 tavaszán a
szintén a kiesés elől menekülő Volánnal játszott. 1989 tavaszán
elsőfokon a DMVSC volt elnökét, Nemes Lászlót kétévi börtönre, a klub és
a baráti kör több más exvezetőjét felfüggesztett börtönre ítélték. Az
ügyben érintett honvédos és kaposvári focistákat próbára bocsátották."
És jöjjön egy videó is. Érdemes megfigyelni, hogy a srácok a már nem létező Kinizsi pályán tréningeznek. A bejátszás végén pedig a Vágóhíd utcai stadion kapuja látható, teljes piros-fehér pompájában, és a háromszög címerrel.
Forrás: Sportgéza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése